A kis csapat nagyon elfáradt Tó kivételével, mert a madárijesztők sohasem fáradnak el. A szép zöld fűben leheveredett Gyuszkó, Cicus, Virsli, Nyuszkó, Evetke, és Breki is kiugrott a kabátzsebből. Gyönyörűen sütött a nap, Gyuszkó nézte a fölöttük úszó bárányfelhőket, és nagyon elálmosodott. Arra ébredt, hogy Virsli ide-oda rohangál. -Vau!-Vau!-Ébresztő! -Mi történt?-kérdezte Gyuszkó. -Elég a pihenésből, tovább kell mennünk világot látni!-mondta Virsli. Mindenki felugrott helyéről, és útra készen várták Gyuszkót. -Induljunk, vár ránk a világ!-mondta To.- aludni otthon is lehet. Összeszedték magukat, s mentek,mendegéltek, amikor egy furcsa kerítéshez értek. A kapu fölött ez a felirat állt: Á L L A T K Ó R H Á Z Gyuszkó még nem járt iskolába, de a betűket már ismerte, így szép lassan kibetűzte. Az van ideírva, hogy ÁLLATKÓRHÁZ-mondta a többieknek. -Ilyen is van? -csodálkoztak a többiek. -Van bizony. A beteg állatokat itt gyógyítják -mondta Gyuszkó. -Menjünk a bejárathoz, nézzünk be! -javasolta Cicus. -Ugyan minek mennénk?-kérdezte Evetke. – Csak egy szökkenés, és átugrom ezen a kerítésen. Cicus bólogatott. -Nekem sem akadály egy kerítés-. Virsli gondolkodott egy kicsit, aztán azt mondta: -Ha nagyon muszáj, én is átugrom, de mi lesz Gyuszkóval, és Tó-val? Ők nem tudják átugrani! -Még ha tudnánk, akkor sem tennénk!-morgolódott Gyuszkó. -Idegen területre nem törhetünk be! -Nem bizony!-szólt Tó. -Akkor menjünk a kapuhoz, és csöngessünk be! -javasolták a többiek . Elindultak hát a bejárathoz, de szerencséjükre éppen egy kislány lépett ki a kapun. -Szervusztok! Talán eltévedtetek?-kérdezte. -Nem! -mondta Gyuszkó.- Mi elindultunk a világot megnézni. Bemutatom a barátaimat: Ő Tó a madárijesztő, aztán Cicus, Virsli, Evetke, Nyuszkó, és én Gyuszkó vagyok, a zsebemben pedig Breki. -Örvendek, én Katka vagyok. -Hová indultál? -kérdezte Gyuszkó. -Friss fűért megyek a rétre az egyik betegünk számára. -Veled tartunk, segítünk mi is-ajánlotta Gyuszkó. -Nem bánom, -mondta a kislány, -ha visszatértünk, megnézhetitek az ÁLLATKÓRHÁZAT. Örültek a kis vándorok, hogy segíthetnek Katkának, de még jobban, hogy benézhetnek a kerítésen belüli világba.