Virsli szokásához híven előre futott, de ijedten vissza is rohant. -Mit láttál Virsli? -kérdezte Gyuszkó. -Emberek lábnyomait! -vakkantott Virsli. – Vadászok jártak erre! -mondta a kutyus, és csillogó fekete szemével Gyuszkóra nézett. -Honnan tudod?-kérdezte. -Nekem ezt tudnom kell, hiszen én vadászkutya vagyok, jó a szimatom, megérzem a lábnyomok alapján, hogy ember, vagy állat járt a fűben! -büszkélkedett Virsli. – Megyek újra szétnézek. Ismét előre futott,majd izgatott ugatással jelezte, talált valamit. -Gyertek gyorsan!-vakkantott Virsli. -Ugye mondtam,vaú vaú. Ide nézzetek, mit találtam! -A többiek odaértek, és egy szürke, remegő tapsifülest láttak Virsli mancsai között. A kis jószág mindkét füle égnek állt, lábai remegtek a félelemtől. -Virsli, azonnal engedd el!-szólt Gyuszkó határozottan -Nem bántom, csak megfogtam!-méltatlankodott a kutyus. – Szegény kis nyuszika, hogy kerültél ide? -kérdezték a többiek. – Megijedtem a vadászoktól, és túl messzire futottam a családomtól, most meg már nem találom a hazavezető utat. Szegény anyukám apukám már biztosan nagyon keresnek. -Szívesen segítenénk neked, de mi sem tudjuk hol van a családod, hiszen nem ismerünk. -Ki vagy te? Nyuszkó vagyok!-mondta még mindig remegve a nyuszi. -Gyuszkó, és Nyuszkó! -He, he, he, ez nagyon érdekes!-kacagtak a többiek. A kis nyuszi csak bámult,és meresztgette tapsifüleit. -Mi ilyen mulatságos?-kérdezte. – Mi azon nevetünk, hogy a mi barátunk neve Gyuszkó, a tiéd meg Nyuszkó.-mondta Cicus.-Ugye érdekes? Most már a nyuszika is kacagott, és elfeledkezett arról, mennyire félt az előbb. -Itt egy kedves társaságba botlottam-gondolta Nyuszkó, és felbátorodva megkérdezte. -Mondjátok, hová mentek? -Megyünk világot látni.-mondta Gyuszkó. -Világot látni?- De jó nektek, én is szívesen szétnéznék a világban. Remélem jobb emberek vannak a világban, mint itt az erdőben, mert én csak puskás, vadászó embereket láttam eddigi életemben. -mondta Nyuszkó. -Akkor tarts velünk!-javasolták a többiek, nagy a világ elférsz benne Te is! -Azt azért tudnod kell, hogy mi itt már mindannyian barátok vagyunk. Szeretnél Te is a barátunk lenni?-kérdezte Tó -Igen! Igen!-kiáltott örömében Nyuszkó. -Befogadjuk Őt?-kérdezte Gyuszkó, de már tudta is a választ. -Igen! -mondták a többiek -Legyél a barátunk! -Nos, akkor én Tó vagyok -mondta a madárijesztő. -Én meg Gyuszkó, de ezt már úgyis tudod. – Én Cicus vagyok. -Én meg Virsli, és remélem már nem félsz tőlem. -Ééén Breki vagyok, mondta a béka, aki alig látszott ki a nagy fűből. Miután mindenki bemutatkozott, Tó javasolta keljenek útra. Elől ment Tó, a többieket mond el Te, ha figyeltél tudni fogod!