Mentek, mendegéltek, amikor Gyuszkónak eszébe jutott, hogy Tó mindig azt mondja, nagy a világ, elfér benne mindenki,- de vajon, hol kezdődik a világ, és hol ér véget? Az természetes, hogy a házuk előtt kezdődik a világ, mert ugyan honnan kezdődhetne, de hogy hol ér véget, azt még egyenlőre nem tudta, de abban biztos volt, hogy jó messze lehet. Amíg így törte a fejét, megmozdult valami egy bokor alatt. Gyuszkó kicsit hátrább lépett a meglepetéstől, de Virsli abban a pillanatban ott termett, és orrával bökdöste a kicsi zöld állatkát, aki félelmében nagyot szökkent, és brekegett. Erre Tó is felfigyelt, megállt, és megkérdezte: -Ki vagy, nem ismerlek? -Vajon ki Ő? – egymásra néztek a többiek. -Én már láttam ilyen állatot. – büszkélkedett Virsli. – Breki vagyok a béka!-vartyogott a zöld állatka.-No és ti kik vagytok, és hová mentek? -Én vagyok Tó, Ő Gyuszkó, Cicus, Virsli kutya,és megyünk világot látni! -De jó nektek, én is szeretnék veletek menni!-lelkesedett Breki. -Gyere csak, gyere, nagy a világ, elférsz benne Te is!- mondták egyszerre a többiek. Így már eggyel többen voltak, akik kíváncsiak voltak a világra.Elől ment Tó, utána -Ki is?-segíts mond Te is!- mert elfelejtettem. -Igen Tó, Gyuszkó, Cicus, Virsli, és Breki.