Egy gyönyörű madárfüttyös tavaszi reggelen Gyuszkó arra ébredt, viszkető piros pöttyök telepedtek a lábára,karjára. – Anya, gyere gyorsan!-kiáltott Gyuszkó. Anya berohant kisfiához, ránézett láztól,és pöttyöktől pirosodó arcocskájára, és összecsapta a kezét.-Nahát, ez alighanem bárányhimlő! – Biztos? -kérdezte Gyuszkó . -Nem vagyok orvos, de gyanítom, ezért javaslom, hívjuk ki a Doktor bácsit, Ő majd megnézi ezeket a pöttyöcskéket. Vizsgálat után, a Doktor bácsi azt mondta – Gyuszkó, Te most nem mehetsz óvodába, mert megfertőznéd a többi gyermeket is, ezért, itthon kell maradnod. -Mennyi ideig kell itthon lennem? -biggyesztette sírásra a száját Gyuszkó. – Legalább két hétig -mondta a barátságos Doktor bácsi. -Mennyi az a két hét?-tudakolta Gyuszkó szipogva. -Az ujjaidon számolj hétig, aztán ismét hétig. -mondta Anya. – Az nagyon sok idő. Mit fogok addig csinálni?- pityergett. – Ne búsulj, gyorsan elrepül az idő. – mondta Anya. -Ígérd meg, hogy az első héten mindenképp ágyban maradsz, és sok citromos teát iszol-mondta a Doktor bácsi. Aztán beveszed a lázcsillapítót, és a pöttyöcskéket semmiképpen ne vakargasd, inkább kérd meg Anyát, hogy kenje be hűsítő folyadékkal . Jól van -bólintott Gyuszkó beleegyezően. – csak azt nem tudom, mit fogok csinálni? Olyan unalmas lesz egyedül.