Tó és barátai.11-Rész.

Tó és barátai  úgy gondolták, ahol folyó van, ott hídnak is kell lennie. Nem kellett sokáig vándorolni, hamarosan megtalálták. Átkeltek a keskeny fahídon, s a folyó másik oldalán megláttak egy csodálatos házikót. -Nézzétek, ott egy kis házacska!-kiáltott Gyuszkó. -Menjünk, nézzük meg, ki lakik benne! Mindenkinek tetszett az ötlet, de még a kerítéshez sem értek, amikor kirohant az udvarról egy dühös fekete puli kutya. -Kik vagytok? -vicsorgott mérgesen. -Vau,Vau, ne olyan haragosan!-mondta Virsli. Így kell fogadni a vendégeket? -Ti nem vagytok vendégek!  A vendégeket hívják, de Titeket nem hívtunk ide! – morgolódott a puli. -Jól van, igazad van, nem is akarunk zavarni.-mondta Gyuszkó, mert Virsli, és a puli egyre csak acsarkodott egymással. Már majdnem  visszafordultak, amikor kijött a ház gazdaasszonya, egy jóságos öreg nénike. -Mi ez a nagy zajongás? -kérdezte. -Pamacs gyere ide! Nem szégyelled magad? Így kell viselkedni?-dorgálta. -Én csak védem az udvart!- durcáskodott Pamacs, és csendesen visszahúzódott. Gyuszkó és barátai illedelmesen köszöntek, bemutatkoztak a néninek, majd beléptek a házikóba. Még a lélegzetük is elakadt. Csodálatos képek lógtak a falon, az asztalon tégelyekben színes festékek, zsírkréták, ceruzák hevertek. Egy festőállványra fehér vászon volt kifeszítve. Az öreg anyóka épp egy  csodálatos alakot kezdett formálni a vászonra, közben kedvesen odaszólt hozzájuk. -Gyertek csak beljebb!-Ne féljetek Pamacstól, jó kutya Ő, csak nagyon komolyan veszi a feladatát. -Mi a feladata? -Kérdezte Breki halkan. -Az, hogy őrizze a házat, távol tartsa a hívatlan betolakodókat.- súgta Gyuszkó. -Akkor érthető a haragja, hiszen mi is idegenek vagyunk számára. -Nyugodj meg, a zsebemben biztonságban vagy!-mondta Gyuszkó. -Gyertek csak beljebb bátran, -biztatta a nénike a kis csapatot. Éppen festegetek, szeretnél Te is festeni?-kérdezte az anyóka Gyuszkóra nézve. -Nem is tudom, nézett a többiekre tanácstalanul. Megpróbáljam? -kérdezte bátortalanul. -Meg bizony! -biztatták a többiek. -Itt vannak a festő, rajzoló szerszámok, alkoss kedvedre!-mondta a néni. Gyuszkó nem tudta mit is rajzolhatna. Gondolkodott, törte a fejét, s közben arra gondolt, milyen jó, ha valakinek van egy jó barátja, de ha több is van, az még jobb! -Ma Tó is igazi barátságáról adott tanúbizonyságot, amikor átadta ruháit -gondolta Gyuszkó. -Tó egy nagyon jószívű barát-szögezte le Gyuszkó.  De hogyan lehetne Tó jószívű, hiszen nincs is szíve?  Gyuszkó fejében szöget ütött a gondolat.- Ha Tó-nak nincs szíve, akkor szívre van szüksége! De nem csak szívre, – gondolta tovább,-  új nadrág, és kabát is kell!   Rajzolt hát egy gyönyörű kék kabátot, egy zöld nadrágot majd egy hatalmas piros szívet is a kabát  bal oldalára, mert ugye mindenki tudja, a szívünk  a bal oldalon található. (Te is rajzolj egy szép nagy piros szívet, és vágd ki ollóval, de vigyázz, óvatosan dolgozz!) Gyuszkó felruházta barátját,és nagyon boldog volt, mert látta, Tó nagyon örül az új ruhájának, de legjobban a szívének. -Köszönöm Gyuszkó!-hálálkodott Tó. Nem is tudod milyen boldoggá tettél. Már nekem is van szívem, mint az embereknek, amibe belefér sok-sok kincs, mint a  jóság, szeretet, barátság, és boldogság -lelkendezett Tó. Bizony, ez így van, -de vigyázzatok nagyon ezekre a legdrágább kincseitekre, mert olykor észre sem veszitek, és beférkőzik közéjük a rosszaság, a harag, az irigység, és a rosszkedv, -intette őket a nénike. A barátok egymásra néztek, és mindenki tudta, Gyuszkó nagyon szépet cselekedett.  Lassan Pamacs  is megbarátkozott a kis csapattal,és csendesen besompolygott az asztal alá.  A nagy alkotás után jól esett a kedves öreg néni frissen sült pogácsája és a meleg citromos tea. A  hívatlan vendégek megköszönték a szíves fogadtatást, búcsút intettek a ház lakóinak és folytatták útjukat.