A kis csapat kiért az erdőből. 9-Rész.

Elől ment Evetke, mégis csak ő ismerte legjobban az erdőt, természetes, hogy ő vezette a csapatot. Büszke is volt  magára, jól esett neki, hogy megbíztak benne frissen szerzett barátai. Őt  követte Tó,  Gyuszkó, Cicus, Virsli, Breki. Virsli szokásához híven néha futkározott egy kicsit, de aztán vissza állt a sorba.  Egy ilyen futkározás után visszatérve észrevette, Breki mennyire legyengült. -Vaúú, álljatok meg!-kiáltotta -Breki elfáradt, nem bírja a gyaloglást! A többiek visszafordultak, és aggódva kérdezték Brekitől -Mi van veled?-Miért nem szóltál? -Nem akartam, hogy azt higgyétek, egy puhány, lusta béka vagyok,de már nagyon kimerültem a hosszú úton.-lihegte. – Nekem sokkal kisebb lábam van mint nektek, és mindig sokkal többet kellet ugrálnom, hogy utolérjelek benneteket, ezért most szeretnék kicsit megpihenni. -Akkor üljünk le mi is egy kicsit. -javasolta Gyuszkó.  A csapat körbeülte Brekit, és várták míg újra erőre kap. -Ne törődjetek velem, menjetek nélkülem világot látni. -mondta szomorúan Breki. -Érzem, képtelen vagyok tovább menni. -Azt már nem!-mondták a többiek.-Egy jó barát sohasem hagyja bajban a társát! -Inkább mi sem megyünk tovább, de nem hagyunk magadra! -mondta Gyuszkó. Hiszen erről szól a barátság! Jóban, rosszban segítjük egymást! Egyet értetek velem? -Igen! -bólintott mindenki. -De mit tegyünk?- néztek mindannyian Gyuszkóra. -Van egy  jó ötletem!- vakkantotta Virsli. -Ülj a hátamra, én majd cipellek! -Köszönöm, nagyon kedves vagy Virsli, de ne haragudj, Te annyit szaladgálsz, félek, lepottyannék a hátadról. -Akkor majd én!- jelentkezett Evetke. -Még csak az kellene!-aggodalmaskodott Cicus. -Te mindig  fára mászol, talán majd én!-mondta Cicus. -Ugyan!- válaszolta Evetke kicsit sértődötten.-Te is szoktál fára mászni, sőt még a háztetőre is! Nyuszkó már nem is mert szólni, hiszen tudta, Ő is  fürgén tud futni, ugrálni is szokott, tehát Breki biztosan félne az ő hátán is. -Nincs más választásunk, Brekit én viszem tovább!- jelentette ki Gyuszkó határozottan. -Ha Te is akarod, beteszlek ide  a zsebembe.-ajánlotta Gyuszkó barátságosan. Ezt a többiek is jó ötletnek találták, és Breki is nagyon megörült. Annyira,hogy beleugrott a fűben ülő Gyuszkó zsebébe. A többiek nagy megelégedéssel bólogattak. s főleg annak örültek, hogy segíteni tudtak Brekinek. Most, hogy mindenki kipihente magát, és Breki is kényelmesen kucorgott Gyuszkó zsebében, folytathatta útját a kis csapat.