Mentek, mendegéltek, egymás után a selymes réten, bár Nyuszkó olykor kilépett a sorból, és ugrándozott, Virsli meg futkározott kicsit. Megtehették, mert szerencsére nem volt sem közel, sem távol egyetlen jármű sem, ami veszélyt jelenhetett volna számukra. Hamarosan egy folyóhoz értek. Virsli azonnal bele lefetyelt a vízbe. Nagyon megszomjaztak mindannyian, és tudvalevő, hogy a cicák félnek a víztől, most mégis Cicus is leküzdötte félelmét, oda futott a vízparthoz, és nyelt néhány kortyocskát. Breki is úgy érezte, nagyon kényelmes volt Gyuszkó zsebében utazni, de ha nem kortyolhat néhány cseppet, mentem szomjan hal, így nem gondolkodott sokáig, hopp, kiugrott Gyuszkó zsebéből, és beletoccsant a vízbe. -Ne igyatok belőle!-kiáltott Gyuszkó. -Betegek lesztek tőle! -Nézzétek mennyi szemetet beledobáltak az emberek a vízbe! Szegény halacskák alig kapnak levegőt a vízen úszó olajfoltok, és szemét miatt! Gyuszkó nem gondolkodott sokáig, Breki után ugrott, de sajnos a folyópart nagyon elázott, így Gyuszkó akaratlanul, de belecsúszott a vízbe. -Virsli nyomban ott termett, húzta Gyuszkó ruháját, Cicus is segíteni próbált, de csak remegett félelmében, és sajnálkozva nézte Gyuszkó vizes ruháját. Nyuszkó, és Evetke szemében is rémület látszott. Breki nagyon szégyellte magát, mert szerinte mindez miatta történt. Tó csak állt a vízparton megdermedve, hirtelen nem tudta, mit tehetne ebben az esetben egy madárijesztő. Virsli össze szedte minden erejét, és partra húzta Gyuszkót, de a ruhája, cipője csurom vizes lett. Fújt a szél, Gyuszkó egyre jobban fázott, reszketett, fogai összekoccantak a hidegtől. -Fázol?-kérdezték a többiek. -Nagyon!-felelte Gyuszkó. Ekkor odalépett Tó, levette kabátját, nadrágját, és odanyújtotta Gyuszkónak. – Vedd ezt fel, különben megfázol. -mondta. -Köszönöm, de nem fogadhatom el, mert akkor te fogsz megfázni. -Én sohasem fázom!-mondta Tó. Még télen is kinn vagyok a hóban, szélben, mégsem fázom, de ha te megfázol, lázas leszel, és akkor mi a barátaid nagyon szomorúak leszünk. Mivel Gyuszkó már nagyon fázott, elfogadta a száraz ruhákat, és átöltözött. Nagyon hálás volt Tó-nak, és úgy érezte, Tó egy igazi barát. Lassan szedelőzködtek, Breki beugrott a Tó-tól kapott kabát zsebébe, Gyuszkó, körbe nézett mint egy csapatkapitány. -Indulhatunk?-Mindenki bólintott. -Akkor menjünk világot látni! – mondta Gyuszkó. Elől ment Gyuszkó, utána egy ruhátlan T betű volt, de a fején még ott volt a kis o betű, rajta a zöld kalap, a szája mosolygott, s a szeméből barátság és szeretet áradt. Utána Cicus, Virsli, Nyuszkó, és Evetke.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: