Mentek, mendegéltek, amikor Gyuszkónak eszébe jutott, hogy Tó mindig azt mondja, nagy a világ, elfér benne mindenki,- de vajon, hol kezdődik a világ, és hol ér véget? Az természetes, hogy a házuk előtt kezdődik a világ, mert ugyan honnan kezdődhetne, de hogy hol ér véget, azt még egyenlőre nem tudta, de abban biztos volt, hogy jó messze lehet. Amíg így törte a fejét, megmozdult valami egy bokor alatt. Gyuszkó kicsit hátrább lépett a meglepetéstől, de Virsli abban a pillanatban ott termett, és orrával bökdöste a kicsi zöld állatkát, aki félelmében nagyot szökkent, és brekegett. Erre Tó is felfigyelt, megállt, és megkérdezte: -Ki vagy, nem ismerlek? -Vajon ki Ő? – egymásra néztek a többiek. -Én már láttam ilyen állatot. – büszkélkedett Virsli. – Breki vagyok a béka!-vartyogott a zöld állatka.-No és ti kik vagytok, és hová mentek? -Én vagyok Tó, Ő Gyuszkó, Cicus, Virsli kutya,és megyünk világot látni! -De jó nektek, én is szeretnék veletek menni!-lelkesedett Breki. -Gyere csak, gyere, nagy a világ, elférsz benne Te is!- mondták egyszerre a többiek. Így már eggyel többen voltak, akik kíváncsiak voltak a világra.Elől ment Tó, utána -Ki is?-segíts mond Te is!- mert elfelejtettem. -Igen Tó, Gyuszkó, Cicus, Virsli, és Breki.
A három vándor útnak indult. 4-rész.
Elindultak, de épp, hogy a kapun átléptek, egy hatalmas forgószél kerekedett. -Jaj segítség!-kiáltotta Tó.-Valaki fogja meg a kalapom! Tó szépséges zöld kalapja pörgött,forgott, vitte a szél egyre feljebb, aztán lecsapta a földre, majd ismét felkapta. Épp ekkor járt arra egy kecses vörösbarna vizslakutya, aki egy nagyot szökkent, és elkapta a kóborló kalapot, majd odafutott a kis társasághoz, és letette Tó elé. -Ez a tiéd?-kérdezte egyet vakkantva a kutya. -Iiigen!- Már azt hittem, engem is fölkap a szél-mondta Tó ijedten. -Nagyon hálás vagyok neked, de nem ismerlek. Ki vagy Te?- kérdezte Tó -Virsli vagyok!-mondta a kutyus. Jót nevettek a többiek. – A virsli, egy étel, hogyan lehet a Te neved is Virsli? Miért pont így hívnak? -kérdezték. -Nem tudjátok kitalálni? – bosszankodott sértődötten Virsli. Na jó, elárulom. A virsli a kedvencem. -De még én sem tudom Ti kik vagytok? -Én Tó vagyok, a madárijesztő, Ő Gyuszkó, Ő pedig Cicus. Virsli úgy érezte, mintha Cicussal már találkoztak volna valahol. -Hová mentek?-kérdezte Virsli. -Világot látni! -mondta cicus nem titkolt büszkeséggel. -Világot látni?- kérdezte Virsli. – Nem jó nektek itthon? Mi érdekes lehet a világban? -Sok minden- mondta Gyuszkó. Egy csodás könyvben láttam egy szép kastélyt, nagy folyókat, erdőket, nagy városokat, égig érő emeletes házakat, hosszú országutakat sok-sok színes autóval. -Ezt én is szívesen megnézném, vakkantott Virsli. Nem bánjátok ha veletek tartok?-kérdezte. A többiek bólogattak. -Gyere csak, gyere, nagy a világ, elférsz benne Te is! Így aztán elindultak , elől ment Tó, utána Gyuszkó, majd Cicus, és a sor végén Virsli.
