Tó életre kel. 3-rész.

Gyuszkó nem elégedett meg a ruházattal. Gyönyörű kék  szemeket,mosolygós szájat rajzolt Tó-nak, mert mindenképp  jóságos madárijesztőt szeretett volna rajzolni. Már majdnem elkészült, amikor észrevette, lemaradtak a cipők. Gyorsan cipőket is rajzolt, tépőzáras, gyönyörű lila cipőket. Nem szerette volna, hogy Tó is a cipőfűzéssel bajlódjon. Az óvodában Berci, és Dani már be tudja fűzni a cipőjét, és a lányok közül is sokan megtanulták, úgyhogy lassan nekem is meg kell tanulnom-gondolta.  Ah, majd nyáron, talán, de olyan nehéz. sehogyan sem akar sikerülni. Pedig már nagyon szeretném! Gondolkodott, búslakodott a cipőfűzés miatt, még a rajzolástól is elment a kedve.  Anya kiment a betegszobából, így csak ült a papír fölött, és nézte, kedvetlenül, majd lehunyta a láztól elnehezedett szemét. – Gyuszkó!  Gyere velem világot látni!-szólalt meg valaki -Ki szólt hozzám?-kérdezte. -Én!-szólalt meg Tó és megelevenedett a papíron a madárijesztő. -De hiszen Te csak egy rajz vagy! Nem tudsz beszélni.-mondta a kisfiú. -De tudok! -kiáltott fel Tó. -Te hoztál létre a rajzodban, és én megelevenedtem, most pedig szeretném megismerni a világot! Ha akarsz tarts velem! -Nem mehetek, beteg vagyok! -mondta a kisfiú. -Sebaj, gyere velem, az álom világában bármikor útnak indulhatunk. – Biztos, nem lesz baj belőle? – a Doktor bácsi azt mondta ágyban kell maradnom. -Ne aggódj, csak bízd rám magad- mondta Tó határozottan. Ki sem mozdulunk az ágyból, mégis bejárjuk a világot. Szeretnéd? – Háát, nem bánom, indulhatunk! -egyezett bele a jó kalandnak ígérkező  játékba Gyuszkó. Kisétáltak az ajtón, de a kapuhoz érve találkoztak Cicussal. -Hát Ti hová mentek?-kérdezte a csodás fehér szőrű cica.. -Megyünk világot látni!- mondták szinte egyszerre. -Én is mehetek?-kérdezte Cicus.- Gyuszkó ránézett Tó-ra. -Jöhet velünk?-kérdezte. -Miért ne! Gyere csak, nagy  a világ elférünk benne -mondta Tó. Így aztán elindultak, elől ment Tó, utána Gyuszkó, és mögöttük  cicus.