Gyuszkó nem elégedett meg a ruházattal. Gyönyörű kék szemeket,mosolygós szájat rajzolt Tó-nak, mert mindenképp jóságos madárijesztőt szeretett volna rajzolni. Már majdnem elkészült, amikor észrevette, lemaradtak a cipők. Gyorsan cipőket is rajzolt, tépőzáras, gyönyörű lila cipőket. Nem szerette volna, hogy Tó is a cipőfűzéssel bajlódjon. Az óvodában Berci, és Dani már be tudja fűzni a cipőjét, és a lányok közül is sokan megtanulták, úgyhogy lassan nekem is meg kell tanulnom-gondolta. Ah, majd nyáron, talán, de olyan nehéz. sehogyan sem akar sikerülni. Pedig már nagyon szeretném! Gondolkodott, búslakodott a cipőfűzés miatt, még a rajzolástól is elment a kedve. Anya kiment a betegszobából, így csak ült a papír fölött, és nézte, kedvetlenül, majd lehunyta a láztól elnehezedett szemét. – Gyuszkó! Gyere velem világot látni!-szólalt meg valaki -Ki szólt hozzám?-kérdezte. -Én!-szólalt meg Tó és megelevenedett a papíron a madárijesztő. -De hiszen Te csak egy rajz vagy! Nem tudsz beszélni.-mondta a kisfiú. -De tudok! -kiáltott fel Tó. -Te hoztál létre a rajzodban, és én megelevenedtem, most pedig szeretném megismerni a világot! Ha akarsz tarts velem! -Nem mehetek, beteg vagyok! -mondta a kisfiú. -Sebaj, gyere velem, az álom világában bármikor útnak indulhatunk. – Biztos, nem lesz baj belőle? – a Doktor bácsi azt mondta ágyban kell maradnom. -Ne aggódj, csak bízd rám magad- mondta Tó határozottan. Ki sem mozdulunk az ágyból, mégis bejárjuk a világot. Szeretnéd? – Háát, nem bánom, indulhatunk! -egyezett bele a jó kalandnak ígérkező játékba Gyuszkó. Kisétáltak az ajtón, de a kapuhoz érve találkoztak Cicussal. -Hát Ti hová mentek?-kérdezte a csodás fehér szőrű cica.. -Megyünk világot látni!- mondták szinte egyszerre. -Én is mehetek?-kérdezte Cicus.- Gyuszkó ránézett Tó-ra. -Jöhet velünk?-kérdezte. -Miért ne! Gyere csak, nagy a világ elférünk benne -mondta Tó. Így aztán elindultak, elől ment Tó, utána Gyuszkó, és mögöttük cicus.
Anya unatkozom! 2-rész
Gyuszkó nehezen viselte, hogy ágyban kellett maradnia, és többször érezte, azok az ici-pici piros pontocskák egyre jobban viszketnek. Anya, unatkozom, és melegem van! -mondta rosszkedvűen. -Rajzoljunk. -javasolta Anya. -Tudod, nem kelhetsz ki az ágyból, de rajzolni szabad. Hozom a rajztáblát, és a színes ceruzákat. -Jó! -lelkesedett Gyuszkó.-De kérlek Anya, gyere ide hozzám, játszunk együtt. Anya az ágy mellé húzta a széket, Gyuszkó pedig rajzolni kezdett. -Ez egy napocska, -jelentette ki Gyuszkó -vagy inkább egy O betű?-nézett kérdően. -Igen-!Honnan tudod? Kérdezte Anya! -Az oviban tanultam. Más betűt is ismerek!-büszkélkedett Gyuszkó, s keze alól egyre több betű kerekedett a fehér papírlapra. Ez egy Á betű az Bö, az E, az U, ez Cö, ez Rö,betű-mondta Gyuszkó. -Nem Rö, hanem er, úgy mondjuk, er, javította ki Gyuszkót az anyukája.- Akkor a többi miért Tö, Dö, Zö?-kérdezte a kisfiú. Nem Tö, hanem Té nem Dö,hanem Dé,nem Zö, hanem Zé-mondta Anya. – Én ezt nem értem.-mondta Gyuszkó, és dühösen összefirkálta a betűket. – Nemsokára iskolás leszel, és mindent megtanulsz-nyugtatta Anya. -Addig is figyelj rám. -Most írok egy Té betűt. -Honnan tudhatom hogy Té? és nem Tö?- Én inkább a tetejére tennék egy karikát.Úgy milyen betű lesz?-kérdezte Gyuszkó. A nagy karika nagy O betű,kicsi karika kicsi o betű. -Megvan, diadalmaskodott Gyuszkó. A Tö betű tetejére írok egy karikát, és akkor nem Tö lesz, hanem To! -Igaz Anya? -Nem kisfiam, ilyen betű nincs! -mondta Anya. -De igenis van!-kiáltott a kisfiú. Van, van, van!!!- mondta. Ez az én betűm, azt akarom, hogy legyen! Ezzel gyorsan rajzolt egy nagy T-betűt, és tetejére egy kicsi o-betűt. -Ez inkább egy madárijesztőre hasonlít-mondta Anya kacagva. -Akkor legyen madárijesztő! – nevetett huncutkásan Gyuszkó, hiszen már látott madárijesztőt a Nagymama kertjében. Azért állt ott, mert a seregélyek rákaptak a szőlőre. A madárijesztő viszont azért madárijesztő, hogy elriassza a madarakat, ha szőlőre éheznek. Amikor nem fúj a szél, állnak csöndben, békésen, de ha arra jár egy kicsi fuvallat, a madárijesztő karjai,ruhái meglebbennek, a seregélyek pedig ijedten elrepülnek. Gyuszkó emlékezett a madárijesztőre. Nagymama egy elnyűtt fekete kabátot, fekete kalapot, fehér inget, fekete nadrágot adott az Ő madárijesztőjére, de Gyuszkónak ez a sötét ruha nem tetszett. Eldöntötte, a saját madárijesztőjét színes ruhákba öltözteti. Zöld kalapot, kockás inget, piros nadrágot, sárga kabátot rajzolt. -Szép, tetszik neked Anya? -Kérdezte Gyuszkó. -Gyönyörű!- Dicsérte Anya.-Már csak nevet kell neki adni. -Hogy fogjuk hívni? Gyuszkó hosszas töprengés után úgy döntött, To lesz a neve. – To, az olyan fura név, legyen inkább Tó, -javasolta Anya. -Legyen! – mondta Gyuszkó. Ti milyen nevet adnátok a madárijesztőnek, és milyen színű ruhába öltöztetnétek?
Gyuszkó és a pöttyök.1-rész.
Egy gyönyörű madárfüttyös tavaszi reggelen Gyuszkó arra ébredt, viszkető piros pöttyök telepedtek a lábára,karjára. – Anya, gyere gyorsan!-kiáltott Gyuszkó. Anya berohant kisfiához, ránézett láztól,és pöttyöktől pirosodó arcocskájára, és összecsapta a kezét.-Nahát, ez alighanem bárányhimlő! – Biztos? -kérdezte Gyuszkó . -Nem vagyok orvos, de gyanítom, ezért javaslom, hívjuk ki a Doktor bácsit, Ő majd megnézi ezeket a pöttyöcskéket. Vizsgálat után, a Doktor bácsi azt mondta – Gyuszkó, Te most nem mehetsz óvodába, mert megfertőznéd a többi gyermeket is, ezért, itthon kell maradnod. -Mennyi ideig kell itthon lennem? -biggyesztette sírásra a száját Gyuszkó. – Legalább két hétig -mondta a barátságos Doktor bácsi. -Mennyi az a két hét?-tudakolta Gyuszkó szipogva. -Az ujjaidon számolj hétig, aztán ismét hétig. -mondta Anya. – Az nagyon sok idő. Mit fogok addig csinálni?- pityergett. – Ne búsulj, gyorsan elrepül az idő. – mondta Anya. -Ígérd meg, hogy az első héten mindenképp ágyban maradsz, és sok citromos teát iszol-mondta a Doktor bácsi. Aztán beveszed a lázcsillapítót, és a pöttyöcskéket semmiképpen ne vakargasd, inkább kérd meg Anyát, hogy kenje be hűsítő folyadékkal . Jól van -bólintott Gyuszkó beleegyezően. – csak azt nem tudom, mit fogok csinálni? Olyan unalmas lesz egyedül.
