TO és barátai. Mesék gyerekeknek 3-6 éves korig.

Mentek, mendegéltek, amikor Gyuszkónak eszébe jutott, hogy Tó mindig azt mondja, nagy a világ, elfér benne mindenki,-  de vajon, hol kezdődik a világ, és hol ér véget? Az természetes, hogy a házuk előtt kezdődik a világ, mert ugyan honnan kezdődhetne, de hogy hol ér véget, azt még egyenlőre nem tudta, de abban  biztos volt, hogy jó messze lehet. Amíg így törte a fejét, megmozdult valami egy bokor alatt. Gyuszkó kicsit hátrább lépett a meglepetéstől, de Virsli abban a pillanatban ott termett, és orrával bökdöste a kicsi zöld állatkát, aki  félelmében nagyot szökkent, és brekegett. Erre Tó is felfigyelt, megállt, és megkérdezte: -Ki vagy, nem ismerlek? -Vajon ki Ő? – egymásra néztek a többiek. -Én már láttam ilyen állatot. – büszkélkedett Virsli. – Breki vagyok a béka!-vartyogott a zöld állatka.-No és ti kik vagytok, és hová mentek? -Én  vagyok Tó, Ő Gyuszkó, Cicus, Virsli kutya,és megyünk világot látni! -De jó nektek, én is szeretnék veletek menni!-lelkesedett Breki. -Gyere csak, gyere, nagy a világ, elférsz benne Te is!- mondták egyszerre a többiek. Így már eggyel többen voltak, akik kíváncsiak voltak a világra.Elől ment Tó, utána -Ki is?-segíts mond Te is!- mert elfelejtettem. -Igen Tó, Gyuszkó, Cicus, Virsli, és Breki.

Elindultak, de épp, hogy a kapun átléptek, egy hatalmas forgószél kerekedett. -Jaj segítség!-kiáltotta Tó.-Valaki fogja meg a kalapom! Tó szépséges zöld kalapja pörgött,forgott, vitte a szél egyre feljebb, aztán lecsapta a földre, majd ismét felkapta. Épp ekkor járt arra egy kecses vörösbarna vizslakutya, aki egy nagyot szökkent, és elkapta a kóborló kalapot, majd odafutott a kis társasághoz, és letette Tó elé. -Ez a tiéd?-kérdezte egyet vakkantva a kutya. -Iiigen!- Már azt hittem, engem is fölkap a szél-mondta Tó ijedten. -Nagyon hálás vagyok neked, de nem ismerlek. Ki vagy Te?- kérdezte Tó -Virsli vagyok!-mondta a kutyus. Jót nevettek a többiek. – A virsli, egy étel, hogyan lehet a Te neved is Virsli?  Miért pont így hívnak? -kérdezték. -Nem tudjátok kitalálni? – bosszankodott sértődötten Virsli. Na jó, elárulom. A virsli a kedvencem. -De még én sem tudom Ti kik vagytok? -Én Tó vagyok, a madárijesztő, Ő Gyuszkó, Ő pedig Cicus. Virsli úgy érezte, mintha Cicussal már találkoztak volna valahol. -Hová mentek?-kérdezte Virsli. -Világot látni! -mondta cicus nem titkolt büszkeséggel. -Világot látni?- kérdezte Virsli. – Nem jó nektek itthon? Mi érdekes lehet a világban? -Sok minden- mondta Gyuszkó. Egy csodás könyvben láttam egy szép kastélyt, nagy folyókat, erdőket, nagy városokat, égig érő emeletes házakat, hosszú országutakat sok-sok színes autóval. -Ezt én is szívesen megnézném, vakkantott Virsli. Nem bánjátok ha veletek tartok?-kérdezte. A többiek bólogattak. -Gyere csak, gyere, nagy a világ, elférsz benne Te is! Így aztán elindultak , elől ment Tó, utána Gyuszkó, majd Cicus, és a sor végén Virsli.

Gyuszkó nem elégedett meg a ruházattal. Gyönyörű kék  szemeket,mosolygós szájat rajzolt Tó-nak, mert mindenképp  jóságos madárijesztőt szeretett volna rajzolni. Már majdnem elkészült, amikor észrevette, lemaradtak a cipők. Gyorsan cipőket is rajzolt, tépőzáras, gyönyörű lila cipőket. Nem szerette volna, hogy Tó is a cipőfűzéssel bajlódjon. Az óvodában Berci, és Dani már be tudja fűzni a cipőjét, és a lányok közül is sokan megtanulták, úgyhogy lassan nekem is meg kell tanulnom-gondolta.  Ah, majd nyáron, talán, de olyan nehéz. sehogyan sem akar sikerülni. Pedig már nagyon szeretném! Gondolkodott, búslakodott a cipőfűzés miatt, még a rajzolástól is elment a kedve.  Anya kiment a betegszobából, így csak ült a papír fölött, és nézte, kedvetlenül, majd lehunyta a láztól elnehezedett szemét. – Gyuszkó!  Gyere velem világot látni!-szólalt meg valaki -Ki szólt hozzám?-kérdezte. -Én!-szólalt meg Tó és megelevenedett a papíron a madárijesztő. -De hiszen Te csak egy rajz vagy! Nem tudsz beszélni.-mondta a kisfiú. -De tudok! -kiáltott fel Tó. -Te hoztál létre a rajzodban, és én megelevenedtem, most pedig szeretném megismerni a világot! Ha akarsz tarts velem! -Nem mehetek, beteg vagyok! -mondta a kisfiú. -Sebaj, gyere velem, az álom világában bármikor útnak indulhatunk. – Biztos, nem lesz baj belőle? – a Doktor bácsi azt mondta ágyban kell maradnom. -Ne aggódj, csak bízd rám magad- mondta Tó határozottan. Ki sem mozdulunk az ágyból, mégis bejárjuk a világot. Szeretnéd? – Háát, nem bánom, indulhatunk! -egyezett bele a jó kalandnak ígérkező  játékba Gyuszkó. Kisétáltak az ajtón, de a kapuhoz érve találkoztak Cicussal. -Hát Ti hová mentek?-kérdezte a csodás fehér szőrű cica.. -Megyünk világot látni!- mondták szinte egyszerre. -Én is mehetek?-kérdezte Cicus.- Gyuszkó ránézett Tó-ra. -Jöhet velünk?-kérdezte. -Miért ne! Gyere csak, nagy  a világ elférünk benne -mondta Tó. Így aztán elindultak, elől ment Tó, utána Gyuszkó, és mögöttük  cicus.

Gyuszkó nehezen viselte, hogy ágyban kellett maradnia, és többször érezte, azok az ici-pici piros pontocskák egyre jobban viszketnek. Anya, unatkozom, és melegem van! -mondta rosszkedvűen. -Rajzoljunk. -javasolta  Anya. -Tudod, nem kelhetsz ki az ágyból, de rajzolni szabad. Hozom a rajztáblát, és a színes ceruzákat. -Jó! -lelkesedett Gyuszkó.-De kérlek Anya, gyere ide hozzám, játszunk együtt. Anya az ágy mellé húzta a széket, Gyuszkó pedig rajzolni kezdett. -Ez egy napocska, -jelentette ki Gyuszkó -vagy inkább egy O betű?-nézett kérdően. -Igen-!Honnan tudod? Kérdezte Anya! -Az oviban tanultam. Más betűt is ismerek!-büszkélkedett Gyuszkó, s keze alól egyre több betű kerekedett a fehér papírlapra. Ez egy  Á betű az Bö, az E, az U, ez  Cö, ez Rö,betű-mondta Gyuszkó. -Nem Rö, hanem er, úgy mondjuk, er, javította ki Gyuszkót az anyukája.- Akkor a többi miért Tö, Dö, Zö?-kérdezte a kisfiú. Nem Tö, hanem Té nem Dö,hanem Dé,nem Zö, hanem Zé-mondta Anya. – Én ezt nem értem.-mondta Gyuszkó, és dühösen összefirkálta a betűket. – Nemsokára iskolás leszel, és mindent megtanulsz-nyugtatta Anya.  -Addig is figyelj rám. -Most írok egy Té betűt. -Honnan tudhatom hogy Té? és nem Tö?-  Én inkább a tetejére tennék egy karikát.Úgy milyen betű lesz?-kérdezte Gyuszkó.  A nagy  karika nagy O betű,kicsi karika kicsi o betű. -Megvan, diadalmaskodott Gyuszkó. A Tö betű tetejére írok egy karikát, és akkor nem Tö lesz, hanem To! -Igaz Anya? -Nem  kisfiam, ilyen betű nincs! -mondta Anya. -De igenis van!-kiáltott a kisfiú. Van, van, van!!!- mondta. Ez az én betűm, azt akarom, hogy legyen! Ezzel gyorsan rajzolt egy nagy T-betűt, és tetejére egy kicsi o-betűt. -Ez inkább egy madárijesztőre hasonlít-mondta Anya kacagva. -Akkor legyen madárijesztő! – nevetett huncutkásan Gyuszkó, hiszen már látott madárijesztőt  a Nagymama kertjében. Azért állt ott, mert a  seregélyek rákaptak a szőlőre.  A madárijesztő viszont azért madárijesztő, hogy elriassza a madarakat, ha szőlőre éheznek. Amikor nem fúj a szél, állnak csöndben, békésen, de ha arra jár egy kicsi fuvallat, a madárijesztő karjai,ruhái meglebbennek, a seregélyek pedig ijedten elrepülnek. Gyuszkó emlékezett a madárijesztőre. Nagymama egy elnyűtt  fekete kabátot, fekete kalapot, fehér inget, fekete nadrágot adott az Ő madárijesztőjére, de Gyuszkónak ez a sötét ruha nem tetszett. Eldöntötte, a saját madárijesztőjét színes ruhákba öltözteti. Zöld kalapot, kockás inget, piros nadrágot, sárga kabátot rajzolt. -Szép, tetszik neked Anya? -Kérdezte Gyuszkó. -Gyönyörű!- Dicsérte Anya.-Már csak nevet kell neki adni. -Hogy fogjuk hívni? Gyuszkó hosszas töprengés után úgy döntött, To lesz a neve. – To, az olyan fura név, legyen inkább Tó, -javasolta Anya. -Legyen! – mondta Gyuszkó.   Ti milyen nevet adnátok a madárijesztőnek, és milyen színű ruhába öltöztetnétek?

Egy gyönyörű madárfüttyös tavaszi reggelen Gyuszkó arra ébredt, viszkető piros pöttyök telepedtek a lábára,karjára. – Anya, gyere gyorsan!-kiáltott Gyuszkó. Anya berohant kisfiához, ránézett láztól,és pöttyöktől  pirosodó arcocskájára, és összecsapta a kezét.-Nahát, ez alighanem bárányhimlő! – Biztos? -kérdezte Gyuszkó . -Nem vagyok orvos, de gyanítom, ezért javaslom, hívjuk ki a Doktor bácsit, Ő majd megnézi ezeket a pöttyöcskéket. Vizsgálat után, a Doktor bácsi azt mondta – Gyuszkó, Te most nem mehetsz óvodába, mert megfertőznéd a többi gyermeket is, ezért, itthon kell maradnod. -Mennyi ideig kell itthon lennem? -biggyesztette sírásra a száját  Gyuszkó. – Legalább két hétig -mondta a barátságos Doktor bácsi. -Mennyi az a két hét?-tudakolta Gyuszkó szipogva. -Az ujjaidon számolj hétig, aztán ismét hétig. -mondta Anya. – Az nagyon sok idő. Mit fogok addig csinálni?- pityergett. – Ne búsulj, gyorsan elrepül az idő. – mondta Anya. -Ígérd meg, hogy az első héten mindenképp ágyban maradsz, és sok citromos teát iszol-mondta a Doktor bácsi. Aztán beveszed a lázcsillapítót, és a pöttyöcskéket semmiképpen ne vakargasd, inkább kérd meg Anyát, hogy kenje be hűsítő folyadékkal . Jól van -bólintott Gyuszkó beleegyezően. – csak azt nem tudom, mit fogok csinálni? Olyan unalmas lesz egyedül.